A Somatic Experiencing, azaz a tudatosított testi tapasztalást előtérbe helyező módszer tisztában van azzal, hogy a pszichés stressz mértéke nem objektív, hanem az egyén felfogásától, értelmezésétől, szubjektív tapasztalásától függ. Ami az egyik embernek károsító, az a másiknak lehet, hogy nem jelent számottevő megterhelést. Selye János (1907-1982) vegyész, belgyógyász maga is arra a következtetésre jutott, hogy léteznek jó (eustress) és rossz stresszek vagy stresszorok (distress); valójában azonban minden stresszornak számít, amit mi magunk annak értékelünk. A pszichés stressz tehát az ember és a környezete közötti olyan viszony, amely túlterheli az egyént, meghaladja erőforrásait, önsegítő és helyzetmegoldó képességeit.
A Peter Levine-féle tudatos testi tapasztaláson alapuló Somatic Experiencing szintén hangsúlyozza az idegrendszer stresszorokra adott válaszának biológiai- és neuropszichológiai gyökereit. Az SE megkülönbözteti az evolúció során kialakult, a veszélyre adott jól működő idegrendszeri és hormonális működést, mely során:
- a szimpatikus idegrendszer aktiválódik;
- fokozódik az éberségünk, a figyelmünk;
- az egész test küzdelemre (fight) vagy menekülésre (flight) törekvő készenléti állapotba kerül.
Ezek az evolúciósan kódolt válaszreakciók a veszélyes helyzettel való sikeres megküzdést szolgálják, és leküzdhető vészhelyzetekben eredményesen alkalmazhatóak.
A traumás, tehát túlzó stresszreakció ezzel szemben akkor jön létre, ha az egyén próbálkozásai hatástalanok, az önvédelmi rendszer kimerül, és a szervezet működésének egyensúlya felborul. A szubjektív élmény szintjét a „túl sok” kifejezéssel lehetne leírni.
A trauma szintre emelkedő stresszor legfontosabb pszichés tényezői a következőek:
- a szokásos élethelyzetektől való extrém eltérés;
- a világ megbízhatóságában való hit összeomlása;
- a kiszolgáltatottság és fenyegetettség érzése;
- tehetetlenség, sokszor zavarodottság érzése, a helyzet feletti kontroll elvesztése;
- olyan élmény, esemény, amely meghaladja a mindennapiság szintjét;
- az elszenvedő világról kialakított képe összeomlik;
- az én, a kapcsolatok és a világ egységélménye szétesik, az egyén gyakran izolálódik.
A sikeres vészhelyzeti reakciók helyett itt tehát a sikertelenség megéléséről van szó, amelynek nyomán hosszan tartó, jelentős változások állhatnak be az aktivitási szint, a gondolkodás, az érzelmek, az emlékezés és a testi tapasztalások területén.
A Levine-féle trauma-felfogás lényege etológiai megfigyelésen alapul: az állatvilágban a lefagyás feloldása természetesen és hatékonyan működik. Az állat mintegy újraéled a fagyott állapotból, teste remegő mozgásban oldja ki a lefagyott állapotot, mely a megrekedő és nagy mennyiségű koncentrálódó energiák mobilizálásához vezet. Az izgalmi és a nyugalmi állapotok dinamikus, azonnali váltogatásával az állat újra kész ott folytatni életfolyamatait, ahol azokat abbahagyta. A majdnem prédává vált élőlény szinte a lehetetlent viszi véghez: az óriási többletenergiát a hajsza egy pontján elképesztően rövid idő alatt „leállítja”, majd a menekülés során és azt követően kifutja-kirázza magából, hogy megszabaduljon tőle.
A Somatic Experiencing módszer felismeri, hogy a traumatizálódott embernél elakadnak azok a fiziológiai, energiaszabályozási folyamatok, amelyek az állatokban természetesen és azonnal lefolynak. A traumatizálódás tüneteit az okozza, hogy egy sokkhelyzetből nem tudunk elmenekülni, és megreked a menekülésre mozgósított energia. Ennek következményeként a felfokozott, elárasztó izgalmi állapotból a test nem képes visszatérni a nyugalmi működésbe.
“A gyógyuláshoz nem feltétlenül kellenek új fejlesztésű gyógyszerek, bonyolult eljárások vagy hosszú terápiás kezelések. Ha megértjük, hogyan alakul ki a trauma, és megtanuljuk felismerni az oldódását gátló mechanizmusokat, képesek leszünk észrevenni azt is, hogy a szervezetünk milyen módokon próbálja meggyógyítani önmagát. […] Miközben a trauma maga lehet a földi pokol, a feloldott trauma az istenek ajándéka – egy hősi utazás, amely mindannyiunk sajátja.” Peter A. Levine
Az SE gyengéd, lépésről lépésre haladó gyakorlatai arra irányulnak, hogy a megrekedt energia felszabaduljon és az elakadt folyamatok befejeződhessenek. Az SE a tudatos testi tapasztalás fejlesztésével segít visszaállítani a test és az elme természetes önszabályozó és öngyógyító képességét.
Cikk: Kálmán Móni