Negyedik születési mátrix: megkönnyebbülés, testbe érkezés, élet

A negyedik születési mátrix a gyermek tényleges megszületésével áll kapcsolatban. A megszületésért folytatott kínokkal teli küzdelem általában itt ér véget. A szülőcsatornán való áthaladás során felhalmozódó rengeteg aggodalmat, fájdalmat, nyomást és feszültséget hirtelen megkönnyebbülés és ellazulás váltja fel. A gyermek megszületik, s a sötétség hosszú időszaka után először találkozik a ragyogó nappali világossággal vagy a szülőszoba mesterséges fényeivel. A köldökzsinór elvágásával az újszülött leválik az anyai szervezetről. Nagy jelentőségű fiziológiai változások zajlanak ilyenkor: a szervezet anatómiailag független egységként önálló életet kezd, és saját maga kezd gondoskodni az oxigénellátásáról, emésztéséről és az anyagcseréjéről. A gyermek felsír.

A negyedik születési mátrix létélménye

A korábbi mátrixok jelenségcsoportjaihoz hasonlóan a bodywork születés-folyamatokban ez a születési fázis is újraélhető és átkeretezhető. A mátrixhoz kapcsolódó emlékek felidézik a születés fiziológiai történéseit és a különféle szülészeti beavatkozások élményét. Még olyanok is, akik semmit sem tudtak születésük körülményeiről, részletes adatokkal szolgálnak egykori magzati elhelyezkedésükről, születésük lefolyásáról, az alkalmazott érzéstelenítés módjáról, a kézi illetve eszközökkel végzett szülészeti fogásokról illetve a születés utáni gondozás sajátosságairól. A születés utolsó fázisának szimbolikus megfelelője a halál és újjászületés élménye; ez a halál és újjászületés küzdelmeinek végső állomása és feloldása. Paradox módon a teljes felszabadulás élményének küszöbén az egyén egy közelgő, elsöprő erejű katasztrófa érzésével találkozik, ami gyakran elkeseredett küzdelemre sarkallja annak érdekében, hogy a folyamatot megállítsa. Ha ez sikerül neki, úgy számára a harmadik és negyedik születés körüli mátrix közötti átmenet a totális megsemmisülés érzetével jár -ugyanis itt a test pusztulásával, a teljes intellektuális és filozófiai vereséggel, a végső morális kudarccal, és a kiúttalan, transzcendentális méretű kárhozat élményével találkozik. Az én halálának megélése maga után vonja a valaha létezett kapcsolódási pontok könyörtelen lerombolását is. Az én halála és újjászületése nem egyszeri tapasztalat: azt a következetes önfeltárás során a tudattalan újból és újból, változó hangsúllyal az egyén elé tárja, egészen addig, amíg a folyamat el nem éri célját.

Szimbolikáját tekintve, optimális születési körülmények esetén, ez a mátrix magával hozza a természetfölötti ragyogás és szépség látványát, a vakító fehér vagy arany fény vízióját. Ehhez archetipikus isteni személyek, szivárványszínek, kifinomult pávatoll-alakzatok vagy ősi tájak látványa társul. Az én ilyenkor a lelki felszabadulás, a megváltás, az üdvözülés élményével találkozik. Úgy érzi, megszabadult minden aggodalomtól, depressziótól, bűntudattól; megtisztult és megkönnyebbült. Pozitív érzések árama önti el, amely önmagára, a többi emberre s a létezésre magára irányul. A világ gyönyörű és biztonságos helynek látszik, s az egyén életkedve is jelentősen megnövekszik.

Forrás: Felhasznált irodalom: Stanislav Grof: A belső út kalandja c. műve.

Születéscsoportjainkon a résztvevőknek lehetősége adódik a születést megelőző és a születés kísérő élményeik átkeretezésére. A születés-újjászületés csoporton test-orientált technikákkal (bodywork, Somatic Experiencing, mozgásmeditáció, mindfulness) dolgozunk.