Az érintés a Bodywork folyamatok elengedhetetlen része… Elmondjuk, miért…
Régóta érzékeljük, hogy az érintés fontos, de örülünk neki, ha a tudomány izgalmas kísérletekkel is alátámasztja ezt.
Az érintéssel kapcsolatos kutatások egyöntetűen igazolják, hogy az érintés az ember elsődleges kommunikációs nyelvezete az együttérzés kifejezésére, valamint alapvető pillére az emberi kommunikációnak, a kötődésnek és az egészséges emberi létezésnek. Az érintés és a Bodywork önismereti módszer nem létezik egymás nélkül. Csoportjainkban saját bőrödön tapasztalva, testérzeteid tudatosításával juthatsz el oda, ahova a tudomány még csak be-betekint.
Matt Hertenstein (DePauw Egyetem) tanulmánya szerint az ember elsősorban az érintés útján fejezi ki az emberi lét elengedhetetlen kötőelemét, az együttérzést. Az együttérzés képessége tesz minket emberré, ettől érezzük, hogy egy nagyobb egész egymással összefüggő részei vagyunk.
Hertenstein kutató központjában izgalmas kísérlettel tanulmányozták az együttérzés természetét: először is tömör falat építettek, a fal két oldalán egymást nem ismerő kísérleti alanyok foglaltak helyet. A fal egyik oldalán lévő ember feladata az volt, hogy megérintse a másik oldalon tartózkodó alkarját úgy, hogy a puszta érintés különböző (random módon választott) emberi érzelmeket/emóciókat fejezzen ki. Az érintést fogadó fél nem látta az érintések mozdulatát vagy az érintő arcát, mimikáját, és a hangját sem hallotta. Az érintést fogadónak az érintés segítségével kellett dekódolnia az emóciót. Miután az emberi érzelmek tárháza kimeríthetetlen, a kutatók azt jósolták, hogy a kísérlet résztvevői kb. 8%-os pontossággal találják el a az érzelmeket. A várakozással ellentében azonban az eredmény 60%-os pontosságot mért. Továbbá a hála, a düh, a szeretet és a félelem érzéseit több mint 50%-ban érzékelték helyesen a résztvevők.
Hogyan érintünk, és mit ért belőle a másik?
A kísérlet még egy érdekes meglepetést rejtegetett: két jelentős különbséget állapított meg a nők és férfiak érzékelése között. Amikor egy nő a dühöt próbálta meg érintés útján kifejezni egy a fal mögött lévő ismeretlen férfi alanynak, a férfi 0%-ban találta el a jelzett érzelmet; egyszerűen nem tudta értelmezni, mit próbál felé kifejezni a nő. Amikor azonban a férfi próbálta az együttérzés emócióját a karon történő érintéssel a nőnek átadni, a nő nem értette, mi történik.
Ez a két eredmény mélyen elgondolkoztató azzal kapcsolatban, hogy a nők és férfiak milyen érzelmek kifejezésére szocializálódnak a társdalomban. Szabad-e egy nőnek dühösnek lenni? Érthető-e a dühe? Miért lehet nehéz egy férfinek az együttérzést kifejezni? Vagy kifejezi, csak a nők nem értik? Milyen társadalmi, interperszonális tényezők árnyalják azt, ha az érintés mégis célba ér, és a felek valóban értik egymást az érintés finomra hangolt nyelvezete útján? Tanulható, tanítható-e az érintés művészete? Minden csoportunkban azt a visszajelzést kaptuk, hogy az érintés, a magunkhoz és másokhoz való kapcsolódás teljes mértékben fejleszthető.
Ha folytatjuk az érintéssel kapcsolatos kutakodást, az állatvilágban szétnézve azt tapasztaljuk, hogy az emberszabásúak ébren töltött napjaik 10-20%-át egymás érintésével, kurkászásával töltik. Az emberi társadalmakra vetítve azonban számos kulturális különbség tapasztalható: Sidney Jourard már az 1960-as években tanulmányozta a baráti interakciók sajátosságait. Kávéházi megfigyelései alapján leszűrte, hogy Angliában pl. az együttkávézás nem jár fizikai érintéssel. Az USA-ban egy-egy kávézás során kétszer érintkeztek az emberek, főleg, ha lelkesedésüket fejezték ki valamivel kapcsolatban. Franciaországban azonban 110-szer értek egymáshoz a barátok egy óra alatt, Puerto Rico-ban pedig 180-szor. A Bodywork csoportokon kívüli interakciókban érdekes lenne megvizsgálni, hogy a magyar társadalom baráti érintés-rátája milyen trendeket követ.
A Bodywork önismereti csoportokban missziónknak tartjuk azt, hogy az érintés, az intimitás egyre természetesebb jelenség lehessen az élet minden területén. Ehhez legfontosabb az, hogy biztonságos csoportkereteket teremtsünk minden résztvevőnk számára, ami lehetőséget teremt ahhoz, hogy mindenki a saját ritmusában, a saját határait tiszteletben tartva fedezhesse fel, hogy hogyan is van az érintéssel.
Felhasznált forrás: https://greatergood.berkeley.edu/article/item/hands_on_research