Második születési mátrix: elindulás, beszorulás

A második születési mátrix a biológiai szülés megindulásával áll kapcsolatban. A magzati élet szimbiózisa a riasztó kémiai hatások, majd a méh összehúzódásai miatt megszűnik. E szakasz csúcspontján a méhizomzat ismétlődő görcsei a magzatot erősen összeszorítják, azonban ekkor a méhnyak nem tágult még ki, és a magzat számára nem kínálkozik kiút a szorítottság élményéből. A méhlepényt ellátó artériák vérellátása minden egyes összehúzódás során csökken, így a leendő újszülött egyre kevesebb oxigénhez, tápanyaghoz és meleghez jut. A születéssel járó oxigénhiányos állapot kivédésére a magzat saját stresszhormon-rendszerét használja (a mellékvese által termelt adrenalint és noradrenalint). 

A szülés közben termelődő magzati stresszhormonok a baba számára komoly segítségforrást jelentenek a születés közben és az azt követő időszakban is. A stresszhormonok további hatásai: javítják a légzést (segítik a tüdőben lévő folyadék felszívódását, növelik a tüdő tágulékonyságát, tágítják a hörgőcskéket); védik a szívet és az agyat (növelik a vérátáramlást a létfontosságú szervekben); tápanyagokat mozgósítanak; melegítenek (az ún. barna zsírszövet lebontásával, ami hőtermeléssel jár); a babát éberré teszik, ami segíti a korai kötődés kialakulását az anyával és a szoptatás-szopás elkezdését.

A második születési mátrix szimbolikája

A szorítottság, szorongás élménye, melyet a szülés megindulása a csecsemőben ébreszt, a kozmikus elnyelődés szimbolikus képét idézi; növekvő aggodalom nyomasztó érzésével s egy közelgő katasztrófa fenyegető tudatával jár. A veszély forrása a csecsemő számára nem azonosítható egyértelműen, így az élmény során a világról üldözéses képzetek alakulhatnak ki. Gyakori, hogy valaki mérgezettnek vagy riasztó, démoni erőktől megszállottnak érzi magát, esetleg földön kívüli erők zaklatását éli át, valamint polip- vagy pókszerű lények támadását kell kivédenie. Az egyén megélheti, hogy spirál, tölcsér vagy örvény szívja a középpontjába. Az elnyeletéssel fenyegető, megsemmisítő szimbolikus élmény közeli megfelelőjeként valamely rémséges szörny – hatalmas sárkány, Leviathán, óriáskígyó, krokodil vagy bálna – is elnyelheti. Az élmény kevésbé drámai változatában az ember veszélyes alvilági helyekre, a holtak birodalmába, sötét barlangrendszerekbe, titokzatos labirintusokba száll alá. Az ide tartozó mitológiai témák között megtaláljuk a hős alvilági utazását, az angyalok bukását és az elveszett Paradicsomot.

A születés első fázisának csúcspontjához érve az egyén átéli a teljes kiúttalanságot, melyben találkozik a beszorítottsággal, bebörtönzéssel vagy egy klausztrofóbiás, rémálomszerű világba zártság élményével találkozik. Testi és pszichés kínok kísérik ezt az élménycsoportot, melyben a helyzet kibírhatatlanná, véget nem érővé és reménytelenné fokozódik, míg az időérzék elvész és úgy tűnhet, hogy a kínoknak már sosem szakad vége, és a szökés is teljesen reménytelen.

Forrás: Felhasznált irodalom: Stanislav Grof: A belső út kalandja c. műve.

Születéscsoportjainkon a résztvevőknek lehetősége adódik a születést megelőző és a születés kísérő élményeik átkeretezésére. A születés-újjászületés csoporton test-orientált technikákkal (bodywork, Somatic Experiencing, mozgásmeditáció, mindfulness) dolgozunk.